Címlap Programok
Programok
1, A lelkünk rejtett titkai, fájdalom, gyász, öngyilkosság. Elvesztett valakit? PDF Nyomtatás E-mail

1./ A lelkünk rejtett titkai, fájdalom, gyász, öngyilkosság:

1./2 Elvesztett valakit?

A Gyász I. rész

„Gyászunk lépcsőfokai: a tagadás, a düh, a félelem, a bűntudat, a depresszió, az elfogadás. És az első magok a sírhantokon.”

A Szegedi S.O.S. Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat a TÁMOP-6.1.2-11/1 Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok pályázati kiírás nyerteseként, cikksorozatot indított a lelki egészség megőrzése témakörben.

Célunk, a tájékoztatás és felhívás mellett segítséget nyújtani a krízisbe került embereknek, hogy képesek legyenek a krízishelyzetek kezelésére, feloldására.

Jelen írásunk a sorozat második cikke.

A gyász

„Adj szót fájdalmadnak.”

(Shakespeare: Machbet)

Az ember életének talán legfájdalmasabb tapasztalata elveszíteni valakit, akit nagyon szerettünk. Életünk során szinte mindannyian veszítünk el közeli hozzátartozót.

A halál

Földi létünk a fogantatással kezdődik és a halállal ér véget. A halál elkerülhetetlen, tényét megváltoztatni nem lehet, - amin változtatni tudunk, az a halálhoz való viszonyunk. Tudom, ezek súlyos szavak, de még súlyosabb a fájdalom, a gyász, amit hordozunk. A veszteség fájdalmát egyedül éljük meg. Ha szerető család, barátok vesznek körül a veszteség idején, az kicsit segíthet, de az elhunyt után maradt üresség, a kínzó hiány, a magány érzését egyedül éljük át.

A gyász

Vannak az életben olyan helyzetek, amikor nagy lehet körülöttünk a sokaság, mi mégis magunkra maradottak vagyunk. Nem találjuk a támaszt, az érzelmi fogódzót. Felkészületlenül állunk a legnagyobb fájdalom terhe alatt. A fájdalmában vergődő ember gyenge, kiszolgáltatott, sebezhető. Ezzel az érzéssel napjaink kultúrája nem tud mit kezdeni. A mai modern világ a hallgatás falát emelte a halál és a gyász köré. „Fogadd őszinte részvétemet” - mondják az ismerősök valódi együttérzéssel, vagy kényszeredetten, de mindenképpen zavartan. Magam is megtapasztaltam, hogy az emberek gyakran nem tudják, hogyan fejezzék ki a részvétüket, ezért zavarukban úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi.

A társadalom elvárja, hogy egy haláleset után az ember mihamarabb térjen vissza a munkájához, igyekezzen úgy élni, mintha mi sem történt volna.

Az elfojtott, meg nem élt fájdalom azonban előbb-utóbb jelentkezik, - ha szavakban nem - akkor testi tünetekben, lelki zavarokban. A gyász nem betegség, hanem életünk legnagyobb krízise. Akik egy életen át hordozzák fájdalmukat, belebetegszenek szeretteik elvesztésébe. Ha egy szeretett személyt elveszítünk, az élet már soha nem lesz olyan a számunkra, mint előtte volt. Ha a gyászunk feldolgozatlan marad, rögződik bennünk a fájdalom. A gyász mindig egyéni. „Tudom, mit érzel” - mondják azok, akik már átélték szeretteik elvesztésének fájdalmát. Ők valóban többet tudhatnak erről, mint mások, de a mi érzésünk az olyan egyedi, mint mi magunk vagyunk. Ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma veszteség, fájdalom és gyász sem.

A gyász feldolgozásának egyik hatékony módszere a csoportfoglalkozás:

Információközlés: a csoporttagok információhoz jutnak a foglalkozás alatt, hiszen a befelé fordulás megakadályozza a külvilágból jövő információk felvételét.

A reménysugalmazás: mindenképpen a pozitív előrehaladásra ösztönöz, hiszen a cél is az, hogy a gyászév eltelte után, lelkileg is visszazökkenjen az egyén a mindennapi tevékenységbe.

Egyetemlegesség: Valahol a csoporttagok megtapasztalják a közös lelki gyötrődést, tehát megélik azt, hogy nem csak ők élik meg ilyen fájdalmasan a veszteséget, hanem másoknak éppoly nehéz szembenézni ezzel.

A csoportfoglalkozások során, az egymáson való segítés lehetősége is megnyílik. Átvehetnek egymástól is ötleteket, érzéseket, akár cselekvéseket, amik előbbre viszik az egyén mentális fejlődését.

A közös teher, közös fájdalom a csoport összetartozás érzését váltja ki.

És nem utolsó sorban átértékelődik, reálissá válik az elhunythoz való viszony. Lassan eljut a gyászoló arra a pontra, mikor már az elveszített szeretett személlyel történt dolgok emlékként jelennek meg gondolataiban és beszélni is már könnyebben tud az elhunytról.

szakértők– Molnár Erzsébet, Várkonyi László

S.O.S. Telefonos Lelkisegély Alapítvány

6726 Szeged, Székely sor 21.

Telefon: 116-123

http://www.lelkisegely-szeged.hu/

 
A lelkünk rejtett titkai, fájdalom, gyász, öngyilkosság. Az ünnepek megélése, öröm vagy fájdalom. PDF Nyomtatás E-mail

1./ A lelkünk rejtett titkai, fájdalom, gyász, öngyilkosság:

1./1 Az ünnepek megélése, öröm vagy fájdalom.

„Az élet ünnepnapok nélkül, hosszú út vendégfogadók nélkül.”

(Demokritosz)

A Szegedi S.O.S. Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat a TÁMOP-6.1.2-11/1 Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok pályázati kiírás nyerteseként, cikksorozatot indított a lelki egészség megőrzése témakörben.

Célunk, a tájékoztatás és felhívás mellett segítséget nyújtani a krízisbe került embereknek, hogy képesek legyenek a krízishelyzetek kezelésére, feloldására.

Jelen írásunk a sorozat első cikke.

A lelki egészség javításának módszerei – az ünnepek pozitív megélése.

Mit jelentenek az ünnepek életünkben? Sokszor fáradtan, kimerülten, unottan megyünk a munkahelyeinkre – szinte kipihenve az ünnep fáradalmait. Vajon miért érezzük ilyen nehéznek az ünnepeket?

Az ünnep a szláv eredetű üdül szóból ered, melynek jelentése erősödik, hízik. Pszichológiailag ezt regenerációnak vagy feltöltődésnek is fordíthatjuk. Az ünnep – definíció szerint – olyan közösségi élmény, mely meghatározott rítus szerint zajlik és célja az adott közösség / család összetartásának elősegítése. Ezek az alkalmak a csoport számára fontos, emlékezésre indító események. Ha csoportosítanánk az ünnepeket, akkor beszélhetnénk nemzetközi, nemzeti, vallási és családi ünnepekről.

Szinte minden ünnep vagy ünnepkör rendelkezik „szent és világi” tartalommal, ami a múltunkban is és a jelenünkben is megtalálható. A „szent” rész a tartalmi részt jelenti, akár a vallási rítusok, szertartások, vagy neves alkalmak (pl. diplomaosztás, esküvő, stb.) formájában jelenik meg. A „világi” rész mindig a levezetés, evés, ivás, szórakozás, akár ismerkedés is lehet. Mentálhigiénés szempontból a két pólus szükségszerűen együtt jár és feltételezi egymást.

Bizonyos szempontból felfoghatjuk úgy is, hogy a közösség / család az ünnepek által kijelöli a befelé fordulás (introverzió) és a kifelé fordulás (extroverzió) kereteit és ezzel kontrollált határok között biztosítja, az ember lelki szükségleteit és stabilitását. A szertartások, rítusok, szokások, hagyományok, mentálhigiénés hatása azért kiemelendő, mert strukturálják az életet, felkínálnak egy rendet egy normát egy igazodási pontot az egyén számára.

Az emberi élet ritmusát a munka és pihenés ritmusa, a természet ciklicitását a nappal és éjszaka változása mellett legjobban a szezonalitás jellemzi. Az évszakok változása alapvetően befolyásolja az emberek életvitelét. Ezért nem véletlen, hogy a napfordulókhoz mindig kapcsolódtak ünnepek. Szintén mentálhigiénés szempontból fontos kiemelni, hogy az ünnepek alkalmával a befelé fordulás egyfajta önelemzést, önismeret átvizsgálását, egy fajta lelki önleltározást is kell, hogy képviseljen.

Hol tartok most, mi az életem célja, jelen feladata, milyenek a kapcsolataim stb.? Az ünnepek jó megélése és ezekre való odafigyelése segíti a lelki egészség megtartását.

Az ünnep és a pszichiátriai zavarok közötti kapcsolat szempontjából érdemes kiemelni a depressziót, a magányt, a szenvedélybetegségeket. A depressziós betegek alaptünete az örömérzés hiánya, ennek elvesztése. Ők azok, akik betegségük következtében vesztették el az ünnepekre való fogékonyságukat. A drog és alkoholbetegek mesterségesen idézik elő az eufóriát az „ünnepérzést”, ami egy idő múlva függőséggé válik.

Az ünnepek pozitív hatásai

Az ünnepei szertartások, pozitív befolyása személyiségünkre, több szinten is megjelenik. A rítusok hatására az egyén identitása megerősödik, a közösség, család, barátok összetartó ereje növekszik, az egyén biztonságérzete fokozódik, a mindennapi szorongások csökkennek. Mentálhigiénés szempontból az ünnepek hívatottak ellensúlyozni a negatív életérzéseket. Az ünnepek adhatnak olyan kiemelkedő pozitív élményt, amely tartósan beívódik egy időre az emlékezetbe.

Sokan szenvednek az ünnepek utáni depressziótól, és bár vannak, akik már 1-2 nap alatt túlteszik magukat ezen, akadnak olyanok is, akiknek ennél több időre van szükségük. Akárcsak a nyaralás utáni búnál, itt is a fáradtság, nyugtalanság, étvágytalanság (vagy épp fokozott étvágy), szomorúság, szorongás, motivációhiány, ürességérzet, nosztalgia, düh jelzi azt, hogy valami nincs rendben. Néhány tanács, hogyan vészeljük át ezt a nehéz időszakot.

1. Legyen türelmes!

A hétköznapokba visszatérve ne akarjunk azonnal mindent 100 százalékosan csinálni. Legyünk egy kicsit türelmesek magunkhoz, így hamarabb helyrerázódunk. Az ünnepek pörgése után muszáj egy kis időt szánni magunkra, hogy regenerálódni tudjunk.

2. Ápolja a társas kapcsolatokat!

A családtagokról, a barátokról az ünnepek után sem szabad megfeledkezni, sőt, ilyenkor érdemes felvenni a kapcsolatot azokkal az ismerősökkel, akikkel már ezer éve nem találkoztunk vagy beszéltünk. Akár vicces játékokkal is fel lehet dobni a szürke hétköznapokat. Szervezzen egy kártya vagy „activity” partit, összekötve egy „csúnyapulcsi” versennyel. A jókedv garantált!

3. Fogadjon örökbe állatot, vegyen növényeket!

Segíthet, ha még több élőlénnyel vesszük körül magunkat, mondjuk, befogadunk egy menhelyi kutyát-macskát, vagy beszerzünk pár szobanövényt. Mindkettő felelősséggel jár, főleg egy saját háziállat, így alaposan utána kell járni annak, hogy ez valóban megoldható-e számunkra, illetve hogy milyen állatról vagy növényről tudunk a legmegfelelőbben gondoskodni.

4. Menjen ki a szabadba!

Igen, lehet, hogy még hűvös van, lehet, hogy esik az eső, de akkor is jót tesz a friss levegő és a mozgás. „Az ünnepek alatt csak eszünk, iszunk, és ettől eltunyulunk. Ezért is fontos, hogy szakítsunk egy kis időt testmozgásra is, az sem baj, ha csak egy sétáról van szó. A testmozgástól olyan hormonok szabadulnak fel a szerveztünkben, amitől lelkileg is jobban érezzük majd magunkat.

5. Egy kis nosztalgia!

És még egy tanács, amit az ünnepek után is érdemes megfogadni. Először is rendezzük az emlékeinket, csináljunk gyűjteményt az évek alatt felhalmozódott képeslapokból, készítsünk fotóalbumot! Ha szeretnénk megosztani az élményt barátainkkal, szervezzünk közös diavetítéseket! .Jó lesz!

szakértők– Molnár Erzsébet, Várkonyi László

S.O.S. Telefonos Lelkisegély Alapítvány

6726 Szeged, Székely sor 21.

Telefon: 116-123

http://www.lelkisegely-szeged.hu/

 
Csoportfoglalkozás - Személyes „lelki térköz”; kooperáció PDF Nyomtatás E-mail

Csoportfoglalkozás - Személyes „lelki térköz”; kooperáció

A csoport szempontjából előnyös és hátrányos tulajdonságaink. Annak megvitatása, hogy ezt mindenki így látja-e.

 
Januári klubfoglakozás PDF Nyomtatás E-mail

Januári klubfoglakozásunkon a hatékony  kommunikáció 5 elemével foglalkoztunk: érzéseimre hallgatok, azonnal reagálok, nem minősítek,nincs jogom megalázni másokat,ha hibáztam nem magyarázkodom. Mindehhez kapcsolódóan a harag kérdése is előkerült: meghatároztuk fogalmát , feltártuk kiváltó okait. Gyakorlatban próbálhattuk ki a hatékony kommunikációt  dühöt, haragot kiváltó szituációkban.

 
Csoportfoglalkozás - Nyílt és zárt területeink. PDF Nyomtatás E-mail

Csoportfoglalkozás - Nyílt és zárt területeink.

Johari-ablak, avagy személyiségünk önmagunk és mások által ismert és nem ismert dimenziói.

Gyakorlatot végeztünk zárt területeink feltérképezésére és az arra való reflexióra.

Megegyeztünk, hogy  a terület, amellyel igazán érdemes foglalkozni, az a zárt/rejtett  terület. A csoport szűkítheti a zárt területünket, persze csak ha mi is akarjuk!!

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 5
Idézet
„A lehetőségek határait csak úgy tudjuk feltérképezni, ha túllépünk a határokon a lehetetlen felé.”

Arthur C. Clarke